Vándorolj!

Vándorolj
Vándorolj

A hideg szélben egyedül sétálok
A nemzedékek emlékei felégetnek engem
Örökké egy fájdalommal teli bánatos kiáltással
Élet és halál öntelt emberi nyereség

Itt állok a peremen
Bámészkodok, ahol az új holdnak kellene lennie

 Oh oh oh oh…

Vándorolj!

Semmi lemondás, mert én semmit nem veszíthetek
Mindig vándorolj!
Az életemet akartam élni, amit választottam
Amíg el bukok

Vándorolj, vándorolj
Vándorolj, vándorolj

A hideg fagyban
Soha ki nem beszéltem könnyekről
Vagy megnyíltam mások felé
Magamat is beleértve
Szeretném megtalálni az
Utat hogy felé nyissak
Ha egy rövid ideig, nem tudtam
Hogyan emlékezzem

Itt várok a peremen
Rendben leszek
Megmutatom magam neked?
Ezt mindig nehéz megtenni

Vándorolj!
Semmi lemondás, mert én semmit nem veszíthetek
Mindig vándorolj
Az életemet akartam élni, amit választottam
Amíg el nem bukok

Vándorolj, vándorolj!
Vándorolj, vándorolj!
Vándorolj, vándorolj!

Ez az a hely, balra tőlem
Valahol, ahová tartozok
Vagy mindig ezen az úton kell élnem?
Mindig vándorolj

Semmi lemondás, mert én semmit nem veszíthetek
Örökké vándorolj
Az életemet akartam élni, amit választottam
Mert minden elbukik

Vándorolj, vándorolj!
Vándorolj, vándorolj!
Vándorolj, vándorolj!