Az emlékeken lógok
A mi szebb napjainkról
Kísértettük a sorsot egy nyári éjjel
Messze kergettük a hajnali fényt, fiatalon és magasan, elevenen és szabadon
Most te nem lélegzel, én nem alszom
Egyedül sétálok a világon
Üvöltöttem, négykézláb és
Most már sosem tudod meg
Nem érdekelt mit hoz a holnap, feladnám a talajt a törött csontjaim alól
Még egy tegnapért veled
Feladnám, feladnám, érted
Beleírlak a dalba amit éneklek
Mialatt elnyel titeket az oldal
Jobban csinálnám ha mellettem feküdnél az árokban
Most ez az utolsó hívás az őrületben ahol hagytál
De én nem tudok elfordulni és tovább kúszni
Most te nem lélegzel, én nem alszom
Egyedül sétálok a világon
Üvöltöttem, négykézláb és
Most már sosem tudod meg
Nem érdekelt mit hoz a holnap, feladnám a talajt a törött csontjaim alól
Még egy tegnapért veled
Feladnám, feladnám
Még egy tegnapért veled
Feladnám, feladnám
Feladnám, mindent feladnék érted
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.